1. |
Puccs
03:46
|
|
||
Alkotmányos puccsal megdöntött
Köztársaság romjain ébredek,
Tegyünk úgy, mintha nem vennénk észre,
Milyen állam jön itt létre.
A hatalom megszállja az ország minden zugát, fészkeit rakja a félelem,
A felsőbbrendű nemzeti énkép erősödik, a keserű, frusztrált emberekben.
Egyik sem lesz független többé: a sajtó, a rendőrség, a bíróság,
Urunk nem szereti az egyéniséget, az önálló gondolkodók veszélyesek.
A jogrend már új alapokon, a választási törvény megújítva,
Demokrácia romjain taposó, pöffeszkedő kényúr,
Uralkodhatsz hosszan, be vagy biztosítva.
Egyéni felelősség helyett szent, közös célt?
Egyéni tudatosság helyére közös nemzeti célt?
Tehetség és tartás nélküli gyengéknek való,
Itt van a díszes, komfortos kaloda, ami pont rád jó.
Színjáték a demokráciáról, groteszken fullasztó,
Az új generációs erkölcsi elveket saját példával tanítják
Luxus körülmények, fácánvadászat, amennyid van, annyit érsz!
Alattvalóvá lesz itt mindenki, ki önként, ki kényszerrel,
Gazdagon díjazott rezsim-szolga művészek
És koncepciós perekbe fogott szókimondók,.
Tartsad pillér a hazugságok falait, eljött a pillanat.
Így lehetsz végre fontos elem, a most éledő propaganda gépezetben.
Rendeleti kormányzás, formális parlament, illiberális demokrácia!
A királyi TV olyan jól áll vezérednek,
Erős lesz tőle, bölcs, igazságos, közvetlen és emberi.
Igazán lehet érte rajongani!
Erős, bölcs, igazságos, közvetlen, emberi!
Alkotmányos puccsal megdöntött
Köztársaság romjain ébredtem,
Tegyünk úgy, mintha nem vennénk észre,
Fasiszta állam jött itt létre.
A hatalom megszállta az ország minden zugát, fészkeket rakott a félelem,
A felsőbbrendű nemzeti énkép erősödik, a keserű, frusztrált emberekben.
Egyik sem lesz független többé: a sajtó, a rendőrség, a bíróság,
Urunk nem szereti az egyéniséget, az önállóan cselekvők veszélyesek.
A jogrend már új alapokon, a választási törvény megújítva,
Demokrácia romjait taposó, pöffeszkedő kényúr,
Uralkodhatsz hosszan, be vagy biztosítva.
Szövegötlet + idézetek a Gépnarancs 2012. január 1. / Írta: Folyékony Szilárd :D
2014. szeptember
|
||||
2. |
Káprázat
03:22
|
|
||
Kitágult tudattal a fénnyel versenyre kelve
Felfokozott érzékekkel mindent végig ízlelve
Habzsolom az élményeket de egyik álmom sem törik össze
Kifinomult észleléssel a világ felett suhanok körbe
Tejszerű ködbe burkolt ezerszínű szivárvány
Mindenhol fényes tüzijáték, mégis mindent homály borít
A figyelmem szétszórt egyszerre akarok azonnal és mindent csinálni
Ülök egy helyben de a fantáziám határtalan
Világot váltó terveim most pillanat alatt válnak valóra
Pedig a gyeplő már rég nincs nálam, mi ez vajon valami csapda?
Őrült körforgás, vakító káprázat, vágyakozás, de mozdulatlan
Lebegés, színes másik valóság, éberen álmodom gondtalan
A béklyót ami lehúz egyre erősebben érzem
A láncot ami fogva tart egyre erősebben tépném, de
A fásult erőtlenség erősebb a józanságnál
Meggyőzöm magam, hogy egy életem van, miért ne tölteném azt bódulatban?
Mohó érzés, belülről emészt, többet akar belőlem magának
Elhiteti velem, hogy minden álmom varázsigére az ölemben landol
De ujjaim közül minden kihullik, a kézzelfogható is kicsúszik
Az élvezet-azonos képzelgés az életemmel küzd éppen értem.
Mindent egyszerre érzek és látok mégis unatkozom mert valami hiányzik
Harcol bennem a józan és a függő, de káprázat országban végtelen az idő
Érzem a csömört és várom az álmot, mossa már el valami ezt a kábaságot.
Szabadulnék már de gyenge vagyok, mélységes az űr, a kör bezárult.
|
||||
3. |
Öko
04:12
|
|
||
Ökológiai lábnyomokban egyensúlyozva lépkedek
Összeszorult mellkassal, szorongva figyelem az életet
Materialista vagy spirituális itt már nem számítanak a részletek
A pusztulás elkerülhetetlen.
Végtelen elbizakodottságunkban, határtalan gőggel
Mindent elpusztítunk amit elérünk a kezeinkkel
A technológia, a tudomány és fejlődés jelmezébe bújva
Programozott gyilkosként öntudatlanul jutunk a pokolra.
Saját belső poklunk emésztő lángjaiban perzselődve
Lelkiismeretünk hangját a modern valóság káprázatával
Eltörölve, mint paraziták élünk míg
Magunk leszünk az áldozat.
Elidegenedettségünkben mindent sajátunknak tartunk
Meghasonlottságunkban tétován keres agyunk
Valami kapaszkodót, módosult tudatot, menekülést
Abból, ami lehetne másmilyen is.
Méltó ember mívoltot könnyedén félretéve
Pusztító szörnyként tapossuk és kényszerítjük térdre
A bolygót, mely bölcsőnk, sírunk és otthonunk is egyben
Legyőzzük őt is.
Végtelen elbizakodottságunkban, határtalan gőggel
Mindent elpusztítunk amit elérünk a kezeinkkel
A technológia, a tudomány és fejlődés jelmezébe bújva
Programozott gyilkosként öntudatlanul jutunk a pokolra.
Eltompult tudattal egyszerűbb részt venni az életben
Az elmosódott részletek elmossák a lényeget
De egyéni tehetségünk a saját életünk kulcsa
Elvesztegetni kár lenne, mert felelősek vagyunk érte
Elidegenedettségünkben mindent sajátunknak tartunk
Meghasonlottságunkban tétován keres agyunk
Valami kapaszkodót, módosult tudatot, menekülést
Abból, ami lehetne másmilyen is.
|
||||
4. |
Szerelem
02:35
|
|
||
Nincs szabály, nincs belátás,
Nincs megegyezés se tisztelet,
dermesztő fájó gyilkos legyűrtség.
birtokló féltékenység és indokoltnak hazudott bántás.
A te akaratod kell érvényesüljön
Teljes odaadást vársz tőlem.
A fojtogató elvárásoknak
Akárhogyan is próbálkozom, nem tudom hogyan feleljek meg.
Ha nem találom ki a gondolataidat
Akkor érzelmeim nincsenek.
Ha rosszul szolgállak szitkozódsz
Hogy milyen helyzetbe kevertelek, hogy miért teszem tönkre az életed.
Lassan magam is elhiszem,
Hogy elég nagy a baj velem,
Azt, hogy más így nem szerethet engem,
Hogy önmagamban nem érek semmit, nélküled már nem érek semmit.
Legyen úgy ahogy te akarod
Zsarolhatsz már akárhogyan
Vitatkozzunk csak őrjöngésig
Az önbecsülésem után, törjed csak össze a képemet.
És még mindig nem kaptam észbe
Mert a válaszom a fenyegetésre
Ahelyett, hogy megvédeném magam,
Lesem a gondolataidat és még erősebben ragaszkodom.
Elhittem, hogy én vagyok az oka
Olyat tettem, hogy ütnöd kellett
Értelmet kellett verj a fejembe.
Annyira kínzott a ridegségem, annyira fájt neked a viselkedésem
Néhány pofon és a törött állkapcsom
Megértette, hogy hova tartozom
Te vagy az emberem és nem is akarsz sokat
Semmi többet, mint hogy szeresselek, az életemnél jobban és bármi áron.
Most már tudom, hogy hol van a helyem
Félek tőled, de mégis elhiszem,
Hogy nálad jobb nem jár nekem
Mert egyedül semmi vagyok és nélküled semmi is maradok.
|
||||
5. |
Birkák
02:40
|
|
||
Téged nem irigyellek, hogy tudsz félrevezetni ennyi embert,
De téged őszintén sajnállak, vezér kellett, hát megkaptad!
Az átverés mesterségét alaposan kitanultátok,
A szavak csűrése-csavarása mindenkit lehengerel.
Nem számít, hogy tegnap mit mondtál, mire esküdtél feltett kézzel
Könnyedén cáfolsz mindent, hogy ma igazad legyen.
Azt hiszed, hogy jobbak lesznek, a részletekre jobban figyelnek,
Az életedet majd megjavítják, mert a botrányokat eltussolják.
Igazán semmi nem változik majd, csak a csontvázak nem potyognak
Amit nem kell, hogy tudj, elrejtik, az álcázás művészei
Színtiszta retorika az, amit nap mint nap hallok,
Átlátszó, ha van egyáltalán mögötte tartalom,
Eljött az ideje, hogy a győzelem mámorával telve
Teli torokból üvöltsd, hogy tiéd lett a hatalom!
Rajta hiszékeny birkák, hallgassátok tátott szájjal,
Ahogy vezéretek csattogó fogakkal csillogtatja elméjét
Jó érzés fanatizálva lenni, nyájban együtt melegedni
Szónokodnak vakon hinni
Szentesítse az eszközt a cél!
|
||||
6. |
Vámpírok
02:57
|
|
||
Pszichikai vámpírok csontokkal dobolnak,
De küldetésük dobjának hangja erőtlen és tompa
Tehetetlenül téblábolva, fogyó erejükkel
Másodvirágzásukban a pusztulat előtt kevéssel
Főnixmadárnak hiszik magukat, még valamit próbálnak
Nihiljükből kimozdulva öntelten bírálnak
Amikor öregedő lázadóként elkaptam az aranylázat,
Támogatva csorda-ösztönt, vallási erkölcsöt,
Fröcsögve okosságaimat szolgálom a hatalmi elvet
Szegregálón és megosztva hiszem magamat különbnek.
Tákolt ideákkal kompenzálom elfakult napjaim unalmát.
Pszichikai vámpírok csontokkal dobolnak,
De küldetésük dobjának hangja erőtlen és tompa
Tehetetlenül téblábolva, fogyó erejükkel
Másodvirágzásukban a pusztulat előtt kevéssel
Tíz körömmel görcsösen kapaszkodva
A régmúlt idők lényegét újraírva,
Hirdetik, hogy a megszerzett tapasztalat pénzre váltható.
Önmagam árnyékaként azt hiszem, hogy mindenből több jár nekem,
Mert én előbb kezdtem és kevesebben voltunk más volt a rendszer és kockáztattunk.
Kényszereim burkában önmagam nem látom,
Másokat okolok és kirekesztősdit játszom,
Amit elutasítottam, azt hurcolom én is, akik ellen lázadtam, olyan vagyok máris
Értéktelen értékrenddel érdekből értékelő
|
||||
7. |
Lekopott máz
02:19
|
|
||
Korod lassan elpusztítja tested
Arcodról a máz lekopott
Szándékodat már nem takarja semmi
Teljes valójában mohón vicsorog
Fiatalkori szabadságharcosból
lettél lehúzós életművész
A megszerzett tapasztalat
Szerinted pénzzel mérhető
Kopott népszerűséged árnyékából
ragyogni próbálnál újra
Úgy teszel mintha segítenél
Közben a saját hasznodat számolgatod.
Sokaknak prédikáltál régen
Erkölcsöt és elveket
De hazugságaid hálója
Már teljesen körbevett
A feltételeket csak te szabhatod
Szigorúan a DIY zászlaja mögött
Ellentmondásnak nincs helye
Mert az emberek cserélhetők
Az ideológia köntösébe bújt
Érvényesülési kényszered
Éveken át lapult rejtve
De hirtelen meztelen lett
Dobj csak félre minden tisztát
A lelkesedés kit érdekel
Az a fontos hogy guruljon a szekér
Hogy kik tolják az lényegtelen
Példa lettél egy nemzedéknek
Pedig nem is azt akartad
De a bizalmukat elvesztetted
Mert tiszta céljaid elfogytak.
|
||||
8. |
Asylum
03:55
|
|
||
Keresem az értelem szikráját
Vagy valami fényt a szemeikben
Hallgatom a mondandóját
A kontroll nélkül hulló szavaknak
Mert minél egyszerűbb valaki,
Annál magabiztosabban mondja
A középszerűség mércéjét sem ütő
Idétlen, sekélyes sztorijait
A civilizált élet áldozatai
Nyomoruk búrájába zárva
Eltompult érzékekkel
Harsányan vegetálnak
Robotok és gépek, méltatlan élet
Emberformájú túlélőgépek
A vezérfonalat elvesztették ezek
A nihilben tenyésző szegények
Minden valaha gondolt gondolat
Kiül az arcra és ott is marad
Az alkotó lélek hiánya
És az érzelmek tompasága
Elveszett érzések jövőtlen sorsok
Elfakult valóság, hamuszürke arcok
Az összes átélt félelem
Ott van vastagon a képeken
Életek súlya alatt hajlott hátak
Ősöktől örökölt elgyengült akarat
Indulatoktól torzult arcok
Nem akarom látni ezt a világot
Nem akarom hallani az elveszett érzéseid
És a kilátástalan sorsodat
Nem bírom nézni a szürke arcodra
Kövült valóságodat
Elbújok inkább a könyvemben
Hogy ne lássam mi van a szemedben
Bedugom a fülem, zenét hallgatok
Hogy ne halljam a hangodat a fejemben.
|
||||
9. |
Harcolj
02:53
|
|
||
Harcolj az álmaidért, harcolj az eszméidért
Ébredj rabszolga ember létre, itt az idő, küzdj a méltó életért
Harcolj a múltad miatt, az elvesztegetett éveidért
Az iskolában formára szabott, elsorvadt tehetségedért!
Harcolj a szabadságért, csak a láncaidat veszítheted
Rabszolga léted bizonyítéka, hogy rendelkeznek feletted
Most harcolj a jelenben, a múltadért és a jövődért
Harcolj az igazságért, harcolj a szabadságodért!
Harcolj a szabad lelkedért, a félelem nélküli életedért,
A nem manipulálható, mindent értő, mindent látó bölcsességért
Harcolj a tiszta tudatodért, a gondolataid szabadságáért
Ne mondja meg se szent könyv, se ember, se vallás, se rendszer hogy miben higgy.
Harcolj az álmaidért, a meg nem valósult álmaidért
Teremthetsz a képzeleteddel, te programozd az életed.
Harcolj a tiszta tudatodért, harcolj a szabad lelkedért
Ébredj ember a rabszolga létből, itt az idő, küzdj az életért.
|
||||
10. |
Renegát
03:45
|
|
||
Nem férek a kereteitek közé
Mert fontosabb nekem az önazonosság
Nem passzolok az elképzeléseitekbe
Mert nem kell nekem semmilyen korlát!
Kívülálló voltam, vagyok és maradok
Az elvárásaitokkal harcba szállok
Sémák között nem fogok élni
Nem érvényesek rám a szabályaitok.
Irányzatok az irányzaton belül, megmondják, hogy hogyan is öltözz
Milyen hajad és bakancsod legyen melyik zenére hogyan mozogj,
Melyik stílushoz milyen gitár kell,
hosszú a lista a teendőkről, hogy a színtér szabályaihoz jól igazodj.
Mindenki kritizál mindenkit mert mindenki rosszul csinálja
kivétel az ő közeli barátja
Az otthonülők, kukkoló öregként, a jó pontjaidat számolgatva
Megtanítják az újoncoknak, hogy mi is az a szürke zóna
Nem férek a kereteitek közé
Mert fontosabb nekem az önazonosság
Nem passzolok az elképzeléseitekbe
Mert nem kell nekem semmilyen korlát!
Kívülálló voltam, vagyok és maradok
Csak a közeg és az idő változott
Sémáktól vezetve nem fogok élni
Nem érvényesek rám a szabályaitok.
Jó kis mozgalom lehetne de lemásolja amit elutasít
Itt is megvan már mindenki helye és a szerepe nem igazán változik
Kirekesztés az összetartás helyett, nyitottság helyébe elvárások
A társadalom lelkiismerete kifordulva
Mert a fiatal fejekben túl sok a dogma.
Kösz szépen, én ebből kiszállok, ismerem nélkületek is a világot
Tudom mit érzek és mit gondolok, útmutatás nélkül is boldogulok
Van eszem, lelkem és gerincem, tudom tisztán élni az életem.
|
tHE sNOBS Budapest, Hungary
Now:
Anna - singer
Sanyi - guitarist
Atis - drummer
Aggi - bass
guitarist
Biográfiát nem írunk, mert jó pár oldalt betöltenének az események. A lényeg, hogy létezünk, vannak gondolataink, és folyamatos mozgásban vagyunk.
... more
Streaming and Download help
If you like tHE sNOBS, you may also like:
Bandcamp Daily your guide to the world of Bandcamp