We’ve updated our Terms of Use to reflect our new entity name and address. You can review the changes here.
We’ve updated our Terms of Use. You can review the changes here.

aDDICT oF iNDEPENDENCE

by tHE sNOBS

/
  • Streaming + Download

    Includes unlimited streaming via the free Bandcamp app, plus high-quality download in MP3, FLAC and more.

      2,000 HUF  or more

     

1.
Puccs 03:46
Alkotmányos puccsal megdöntött Köztársaság romjain ébredek, Tegyünk úgy, mintha nem vennénk észre, Milyen állam jön itt létre. A hatalom megszállja az ország minden zugát, fészkeit rakja a félelem, A felsőbbrendű nemzeti énkép erősödik, a keserű, frusztrált emberekben. Egyik sem lesz független többé: a sajtó, a rendőrség, a bíróság, Urunk nem szereti az egyéniséget, az önálló gondolkodók veszélyesek. A jogrend már új alapokon, a választási törvény megújítva, Demokrácia romjain taposó, pöffeszkedő kényúr, Uralkodhatsz hosszan, be vagy biztosítva. Egyéni felelősség helyett szent, közös célt? Egyéni tudatosság helyére közös nemzeti célt? Tehetség és tartás nélküli gyengéknek való, Itt van a díszes, komfortos kaloda, ami pont rád jó. Színjáték a demokráciáról, groteszken fullasztó, Az új generációs erkölcsi elveket saját példával tanítják Luxus körülmények, fácánvadászat, amennyid van, annyit érsz! Alattvalóvá lesz itt mindenki, ki önként, ki kényszerrel, Gazdagon díjazott rezsim-szolga művészek És koncepciós perekbe fogott szókimondók,. Tartsad pillér a hazugságok falait, eljött a pillanat. Így lehetsz végre fontos elem, a most éledő propaganda gépezetben. Rendeleti kormányzás, formális parlament, illiberális demokrácia! A királyi TV olyan jól áll vezérednek, Erős lesz tőle, bölcs, igazságos, közvetlen és emberi. Igazán lehet érte rajongani! Erős, bölcs, igazságos, közvetlen, emberi! Alkotmányos puccsal megdöntött Köztársaság romjain ébredtem, Tegyünk úgy, mintha nem vennénk észre, Fasiszta állam jött itt létre. A hatalom megszállta az ország minden zugát, fészkeket rakott a félelem, A felsőbbrendű nemzeti énkép erősödik, a keserű, frusztrált emberekben. Egyik sem lesz független többé: a sajtó, a rendőrség, a bíróság, Urunk nem szereti az egyéniséget, az önállóan cselekvők veszélyesek. A jogrend már új alapokon, a választási törvény megújítva, Demokrácia romjait taposó, pöffeszkedő kényúr, Uralkodhatsz hosszan, be vagy biztosítva. Szövegötlet + idézetek a Gépnarancs 2012. január 1. / Írta: Folyékony Szilárd :D 2014. szeptember
2.
Káprázat 03:22
Kitágult tudattal a fénnyel versenyre kelve Felfokozott érzékekkel mindent végig ízlelve Habzsolom az élményeket de egyik álmom sem törik össze Kifinomult észleléssel a világ felett suhanok körbe Tejszerű ködbe burkolt ezerszínű szivárvány Mindenhol fényes tüzijáték, mégis mindent homály borít A figyelmem szétszórt egyszerre akarok azonnal és mindent csinálni Ülök egy helyben de a fantáziám határtalan Világot váltó terveim most pillanat alatt válnak valóra Pedig a gyeplő már rég nincs nálam, mi ez vajon valami csapda? Őrült körforgás, vakító káprázat, vágyakozás, de mozdulatlan Lebegés, színes másik valóság, éberen álmodom gondtalan A béklyót ami lehúz egyre erősebben érzem A láncot ami fogva tart egyre erősebben tépném, de A fásult erőtlenség erősebb a józanságnál Meggyőzöm magam, hogy egy életem van, miért ne tölteném azt bódulatban? Mohó érzés, belülről emészt, többet akar belőlem magának Elhiteti velem, hogy minden álmom varázsigére az ölemben landol De ujjaim közül minden kihullik, a kézzelfogható is kicsúszik Az élvezet-azonos képzelgés az életemmel küzd éppen értem. Mindent egyszerre érzek és látok mégis unatkozom mert valami hiányzik Harcol bennem a józan és a függő, de káprázat országban végtelen az idő Érzem a csömört és várom az álmot, mossa már el valami ezt a kábaságot. Szabadulnék már de gyenge vagyok, mélységes az űr, a kör bezárult.
3.
Öko 04:12
Ökológiai lábnyomokban egyensúlyozva lépkedek Összeszorult mellkassal, szorongva figyelem az életet Materialista vagy spirituális itt már nem számítanak a részletek A pusztulás elkerülhetetlen. Végtelen elbizakodottságunkban, határtalan gőggel Mindent elpusztítunk amit elérünk a kezeinkkel A technológia, a tudomány és fejlődés jelmezébe bújva Programozott gyilkosként öntudatlanul jutunk a pokolra. Saját belső poklunk emésztő lángjaiban perzselődve Lelkiismeretünk hangját a modern valóság káprázatával Eltörölve, mint paraziták élünk míg Magunk leszünk az áldozat. Elidegenedettségünkben mindent sajátunknak tartunk Meghasonlottságunkban tétován keres agyunk Valami kapaszkodót, módosult tudatot, menekülést Abból, ami lehetne másmilyen is. Méltó ember mívoltot könnyedén félretéve Pusztító szörnyként tapossuk és kényszerítjük térdre A bolygót, mely bölcsőnk, sírunk és otthonunk is egyben Legyőzzük őt is. Végtelen elbizakodottságunkban, határtalan gőggel Mindent elpusztítunk amit elérünk a kezeinkkel A technológia, a tudomány és fejlődés jelmezébe bújva Programozott gyilkosként öntudatlanul jutunk a pokolra. Eltompult tudattal egyszerűbb részt venni az életben Az elmosódott részletek elmossák a lényeget De egyéni tehetségünk a saját életünk kulcsa Elvesztegetni kár lenne, mert felelősek vagyunk érte Elidegenedettségünkben mindent sajátunknak tartunk Meghasonlottságunkban tétován keres agyunk Valami kapaszkodót, módosult tudatot, menekülést Abból, ami lehetne másmilyen is.
4.
Szerelem 02:35
Nincs szabály, nincs belátás, Nincs megegyezés se tisztelet, dermesztő fájó gyilkos legyűrtség. birtokló féltékenység és indokoltnak hazudott bántás. A te akaratod kell érvényesüljön Teljes odaadást vársz tőlem. A fojtogató elvárásoknak Akárhogyan is próbálkozom, nem tudom hogyan feleljek meg. Ha nem találom ki a gondolataidat Akkor érzelmeim nincsenek. Ha rosszul szolgállak szitkozódsz Hogy milyen helyzetbe kevertelek, hogy miért teszem tönkre az életed. Lassan magam is elhiszem, Hogy elég nagy a baj velem, Azt, hogy más így nem szerethet engem, Hogy önmagamban nem érek semmit, nélküled már nem érek semmit. Legyen úgy ahogy te akarod Zsarolhatsz már akárhogyan Vitatkozzunk csak őrjöngésig Az önbecsülésem után, törjed csak össze a képemet. És még mindig nem kaptam észbe Mert a válaszom a fenyegetésre Ahelyett, hogy megvédeném magam, Lesem a gondolataidat és még erősebben ragaszkodom. Elhittem, hogy én vagyok az oka Olyat tettem, hogy ütnöd kellett Értelmet kellett verj a fejembe. Annyira kínzott a ridegségem, annyira fájt neked a viselkedésem Néhány pofon és a törött állkapcsom Megértette, hogy hova tartozom Te vagy az emberem és nem is akarsz sokat Semmi többet, mint hogy szeresselek, az életemnél jobban és bármi áron. Most már tudom, hogy hol van a helyem Félek tőled, de mégis elhiszem, Hogy nálad jobb nem jár nekem Mert egyedül semmi vagyok és nélküled semmi is maradok.
5.
Birkák 02:40
Téged nem irigyellek, hogy tudsz félrevezetni ennyi embert, De téged őszintén sajnállak, vezér kellett, hát megkaptad! Az átverés mesterségét alaposan kitanultátok, A szavak csűrése-csavarása mindenkit lehengerel. Nem számít, hogy tegnap mit mondtál, mire esküdtél feltett kézzel Könnyedén cáfolsz mindent, hogy ma igazad legyen. Azt hiszed, hogy jobbak lesznek, a részletekre jobban figyelnek, Az életedet majd megjavítják, mert a botrányokat eltussolják. Igazán semmi nem változik majd, csak a csontvázak nem potyognak Amit nem kell, hogy tudj, elrejtik, az álcázás művészei Színtiszta retorika az, amit nap mint nap hallok, Átlátszó, ha van egyáltalán mögötte tartalom, Eljött az ideje, hogy a győzelem mámorával telve Teli torokból üvöltsd, hogy tiéd lett a hatalom! Rajta hiszékeny birkák, hallgassátok tátott szájjal, Ahogy vezéretek csattogó fogakkal csillogtatja elméjét Jó érzés fanatizálva lenni, nyájban együtt melegedni Szónokodnak vakon hinni Szentesítse az eszközt a cél!
6.
Vámpírok 02:57
Pszichikai vámpírok csontokkal dobolnak, De küldetésük dobjának hangja erőtlen és tompa Tehetetlenül téblábolva, fogyó erejükkel Másodvirágzásukban a pusztulat előtt kevéssel Főnixmadárnak hiszik magukat, még valamit próbálnak Nihiljükből kimozdulva öntelten bírálnak Amikor öregedő lázadóként elkaptam az aranylázat, Támogatva csorda-ösztönt, vallási erkölcsöt, Fröcsögve okosságaimat szolgálom a hatalmi elvet Szegregálón és megosztva hiszem magamat különbnek. Tákolt ideákkal kompenzálom elfakult napjaim unalmát. Pszichikai vámpírok csontokkal dobolnak, De küldetésük dobjának hangja erőtlen és tompa Tehetetlenül téblábolva, fogyó erejükkel Másodvirágzásukban a pusztulat előtt kevéssel Tíz körömmel görcsösen kapaszkodva A régmúlt idők lényegét újraírva, Hirdetik, hogy a megszerzett tapasztalat pénzre váltható. Önmagam árnyékaként azt hiszem, hogy mindenből több jár nekem, Mert én előbb kezdtem és kevesebben voltunk más volt a rendszer és kockáztattunk. Kényszereim burkában önmagam nem látom, Másokat okolok és kirekesztősdit játszom, Amit elutasítottam, azt hurcolom én is, akik ellen lázadtam, olyan vagyok máris Értéktelen értékrenddel érdekből értékelő
7.
Korod lassan elpusztítja tested Arcodról a máz lekopott Szándékodat már nem takarja semmi Teljes valójában mohón vicsorog Fiatalkori szabadságharcosból lettél lehúzós életművész A megszerzett tapasztalat Szerinted pénzzel mérhető Kopott népszerűséged árnyékából ragyogni próbálnál újra Úgy teszel mintha segítenél Közben a saját hasznodat számolgatod. Sokaknak prédikáltál régen Erkölcsöt és elveket De hazugságaid hálója Már teljesen körbevett A feltételeket csak te szabhatod Szigorúan a DIY zászlaja mögött Ellentmondásnak nincs helye Mert az emberek cserélhetők Az ideológia köntösébe bújt Érvényesülési kényszered Éveken át lapult rejtve De hirtelen meztelen lett Dobj csak félre minden tisztát A lelkesedés kit érdekel Az a fontos hogy guruljon a szekér Hogy kik tolják az lényegtelen Példa lettél egy nemzedéknek Pedig nem is azt akartad De a bizalmukat elvesztetted Mert tiszta céljaid elfogytak.
8.
Asylum 03:55
Keresem az értelem szikráját Vagy valami fényt a szemeikben Hallgatom a mondandóját A kontroll nélkül hulló szavaknak Mert minél egyszerűbb valaki, Annál magabiztosabban mondja A középszerűség mércéjét sem ütő Idétlen, sekélyes sztorijait A civilizált élet áldozatai Nyomoruk búrájába zárva Eltompult érzékekkel Harsányan vegetálnak Robotok és gépek, méltatlan élet Emberformájú túlélőgépek A vezérfonalat elvesztették ezek A nihilben tenyésző szegények Minden valaha gondolt gondolat Kiül az arcra és ott is marad Az alkotó lélek hiánya És az érzelmek tompasága Elveszett érzések jövőtlen sorsok Elfakult valóság, hamuszürke arcok Az összes átélt félelem Ott van vastagon a képeken Életek súlya alatt hajlott hátak Ősöktől örökölt elgyengült akarat Indulatoktól torzult arcok Nem akarom látni ezt a világot Nem akarom hallani az elveszett érzéseid És a kilátástalan sorsodat Nem bírom nézni a szürke arcodra Kövült valóságodat Elbújok inkább a könyvemben Hogy ne lássam mi van a szemedben Bedugom a fülem, zenét hallgatok Hogy ne halljam a hangodat a fejemben.
9.
Harcolj 02:53
Harcolj az álmaidért, harcolj az eszméidért Ébredj rabszolga ember létre, itt az idő, küzdj a méltó életért Harcolj a múltad miatt, az elvesztegetett éveidért Az iskolában formára szabott, elsorvadt tehetségedért! Harcolj a szabadságért, csak a láncaidat veszítheted Rabszolga léted bizonyítéka, hogy rendelkeznek feletted Most harcolj a jelenben, a múltadért és a jövődért Harcolj az igazságért, harcolj a szabadságodért! Harcolj a szabad lelkedért, a félelem nélküli életedért, A nem manipulálható, mindent értő, mindent látó bölcsességért Harcolj a tiszta tudatodért, a gondolataid szabadságáért Ne mondja meg se szent könyv, se ember, se vallás, se rendszer hogy miben higgy. Harcolj az álmaidért, a meg nem valósult álmaidért Teremthetsz a képzeleteddel, te programozd az életed. Harcolj a tiszta tudatodért, harcolj a szabad lelkedért Ébredj ember a rabszolga létből, itt az idő, küzdj az életért.
10.
Renegát 03:45
Nem férek a kereteitek közé Mert fontosabb nekem az önazonosság Nem passzolok az elképzeléseitekbe Mert nem kell nekem semmilyen korlát! Kívülálló voltam, vagyok és maradok Az elvárásaitokkal harcba szállok Sémák között nem fogok élni Nem érvényesek rám a szabályaitok. Irányzatok az irányzaton belül, megmondják, hogy hogyan is öltözz Milyen hajad és bakancsod legyen melyik zenére hogyan mozogj, Melyik stílushoz milyen gitár kell, hosszú a lista a teendőkről, hogy a színtér szabályaihoz jól igazodj. Mindenki kritizál mindenkit mert mindenki rosszul csinálja kivétel az ő közeli barátja Az otthonülők, kukkoló öregként, a jó pontjaidat számolgatva Megtanítják az újoncoknak, hogy mi is az a szürke zóna Nem férek a kereteitek közé Mert fontosabb nekem az önazonosság Nem passzolok az elképzeléseitekbe Mert nem kell nekem semmilyen korlát! Kívülálló voltam, vagyok és maradok Csak a közeg és az idő változott Sémáktól vezetve nem fogok élni Nem érvényesek rám a szabályaitok. Jó kis mozgalom lehetne de lemásolja amit elutasít Itt is megvan már mindenki helye és a szerepe nem igazán változik Kirekesztés az összetartás helyett, nyitottság helyébe elvárások A társadalom lelkiismerete kifordulva Mert a fiatal fejekben túl sok a dogma. Kösz szépen, én ebből kiszállok, ismerem nélkületek is a világot Tudom mit érzek és mit gondolok, útmutatás nélkül is boldogulok Van eszem, lelkem és gerincem, tudom tisztán élni az életem.

about

Ildi - ének
Aggi - basszusgitár
Atis - dobok

A felvételeket a próbatermünkben Vitykax segítségével készítettük.

Köszönjük, hogy adományaitokkal segítitek a zenekar működését!

Thank you all for helping the band with your donations!

credits

released January 2, 2016

license

all rights reserved

tags

about

tHE sNOBS Budapest, Hungary

Now:
Anna - singer
Sanyi - guitarist
Atis - drummer
Aggi - bass guitarist

Biográfiát nem írunk, mert jó pár oldalt betöltenének az események. A lényeg, hogy létezünk, vannak gondolataink, és folyamatos mozgásban vagyunk.
... more

contact / help

Contact tHE sNOBS

Streaming and
Download help

Report this album or account

If you like tHE sNOBS, you may also like: